MobilTelefon: | +36 209 555 308
Valahol Szentendrén | freedom@godavari.hu


Negyven versszak a Valóságról

Az alábbi tartalom részlet, a Terebess Online, a Terebess Hungária Kft. honlapjáról származik. Látogass el a weblapra, www.terebess.hu, mert további sok hasznos olvasmányt találsz ott magyar nyelven.

Negyven versszak a Valóságról

(Ulladu nárpadu)

Malik Tóth István fordítása

Egy ízben Bhagaván húsz tamil strófát írt, mely fontos tanításait tartalmazta. Ezek nem úgy következtek egymás után, hogy egy verset formáljanak, ennélfogva Srí Muruganár azt javasolta, hogy Bhagaván egészítse ki a verset még húsz versszakkal, hogy meglegyen a hagyományos negyven. Ő megfogadta a tanácsot. Ebből az elkészült negyven strófából Kávjakantha Ganapati Muni kettőt invokációnak kiválasztott, ami után Bhagaván írt még kettőt, kiegészítendő a negyven versszakot. A strófák közül néhány szanszkrit fordításból származott, ám mivel a követők azt szerették volna, hogy minden egyes versszak eredeti legyen, ezeket a szövegből kiemelték, és újak kerültek a helyükre. A versszakokat ezután sorba rendezték, hogy egyetlen verset alkossanak. Ezek után megszületett egy Függelék, mely újabb negyven versszakot tartalmazott. Bhagavánt annyira hidegen hagyta a szerzőség kérdése, hogy nem maga írta a Függelékben szereplő összes strófát. Ha egy megfelelőre bukkant, felhasználta azt (mely leginkább valamilyen szanszkrit eredetiből készült fordítás volt), ha nem, maga költött egyet. Az eredeti negyven versszakból kiemelt részeket a Függelék tartalmazza.

Ez a nyolcvan versszak a Maharsi tanításainak legátfogóbb magyarázata. Számos fordítása elkészült, és több kommentárt írtak hozzá. A Srí Ramanásramam különálló könyvecskeként többször megjelentette, Ulladu nárpadu, Szad-vidjá és Truth Revealed (Kinyilvánított Igazság) címmel. Bhagaván telugu nyelven prózafordítást készített belőle, melynek címe: Unnadi nalupadi, malajálam nyelven pedig Szaddarsanam címen ültette át vers formájába.

Invokáció

1. Ha a Valóság nem létezne, hogyan születhetne róla gondolat? Mivel a Valóság, gondolat nélkül, a Szívként bensőnkben él, miképpen ismerhetjük meg e Szívnek nevezett Realitást? Megismerni Azt annyi, mint Akként létezni a Szívben.

2. Amikor azok, akiket heves halálfélelem gyötör, menedéket keresnek a Legfőbb Úr lábainál, aki nem születik s hal meg, akkor énjüknek és ragaszkodásaiknak vége szakad. Ezután, immár halhatatlanul, nem gondolnak többé a halállal.

A szöveg

1. Minthogy ismerjük a világot, el kell fogadnunk mindannyiunk közös Forrását, mely egyetlen, ám rendelkezik azzal a képességgel, hogy számosnak látszik. A nevek és formák képei, a nézők, a vászon és a fény – valójában mindez nem más, mint Ő.

2. Minden vallás három létezőn alapul: az egyénen, Istenen és a világon. Hogy "az egy hárommá válik", s hogy "a három mindig három", azt csupán az mondja, kiben az ego él. Elveszíteni az "ént" és az Önvalóban tartózkodni a legfőbb állapot.

3. "A világ valós." "Nem, hamis látszat csupán." "A világ az elme." "Hogyan is állíthatsz ilyet?" "A világ remek hely." "Nem jól mondod." Mi haszna az ilyen beszédnek? Békében hagyni a világot és megismerni az Önvalót, meghaladni az egy és a kettő minden gondolatát: ez az ego nélküli állapot a mindenki által elérendő közös cél.

4. Ha az Önvaló formával bír, akkor a világnak és Istennek szintúgy alakja van. Ha az Önvaló forma nélküli, ki láthat(ja a világ és Isten) formá(já)t, és miképpen? Létezhet-e látás vagy látvány szemek nélkül? Az Önvaló, a valódi szem, végtelen.

5. A testet az öt burok alkotja, a test szó mind az öt burkot magában foglalja. A test nélkül nem létezik a világ. Vajon vannak-e olyanok, akik látták a világot a test nélkül?

6. A világot az érzékelés öt formája alkotja, semmi egyéb. Ezen érzékleteket az öt érzékszerv tárgyaknak érzékeli. Minthogy az elme egyedül az öt érzékszerv segítségével érzékeli a világot, lehet-e a világ egyéb, mint az elme?

7. Bár a világ és az elme együtt születik meg és enyészik el, a világ az elme fénye által ragyog. Mindkettő alapja – melyből erednek, s ahová visszatérnek – az a tökéletesség, amely anélkül ragyog, hogy keletkezne vagy eltűnne: s ez a Valóság.

8. Bármilyen névben és formában tiszteljük is Azt, Az elvezet bennünket a név és forma nélküli Abszolút megismeréséhez. Az Igazság valódi megismerése mégis az, hogy meglátjuk igaz Önvalónkat az Abszolútban, beleolvadunk, és eggyé válunk Vele.

9. A kettősségek és a hármasságok egyetlen dologtól függnek, az egótól. Ha az ember Szívében kutatja, "Mi is ez az ego?", s megleli azt, a kettősségek és a hármasságok elillannak. Csak akik felfedezték ezt, azok ismerik az Igazságot. Őket sohasem háborgatja zavarodottság.

10. Tudás nem létezik tudatlanság nélkül, tudatlanság nem létezhet tudás nélkül. "Kié e tudás? Kié e tudatlanság?" Ekképpen vizsgálódni és felismerni az eredendő Önvalót, ez egyedül a Tudás.

11. Anélkül, hogy ismernénk az Önvalót, a megismerőt, ismerhetünk mindent, az csupán tudatlanság. Ha az ember ismeri az Önvalót, a tudás alapját, és tudja, mi a nem-Önvaló, akkor tudás és tudatlanság eltűnik.

12. Az igaz tudás annyi, mint mentesnek lenni a dolgokra vonatkozó tudástól és tudatlanságtól. A dolgok ismerete nem igaz tudás. Mivel az Önvaló saját fénye által ragyog, és nincs semmi, amit meg kellene ismernie vagy ami Őt megismerné, az Önvaló a tudás. Nem tudatlanság Az.

13. Egyedül az Önvaló, mely tudatosság, a valóság. A különbözőség ismerete nem egyéb hamis tudásnál. Még ez utóbbi – mely nem más, mint tudatlanság – sem létezhet az Önvalón kívül. Az ékszerek különböző formáikban valótlanok, hiszen nem létezhetnek az arany nélkül, mely egyedül valós.

14. "Te" és "ő" csak akkor jelenik meg, ha az "én" felbukkant. Ám amikor az "én" természetét kutatjuk, és az ego megsemmisül, akkor a "te" és az "ő" szintén elenyészik. Ezután az igaz Önvaló egyetlenegyként ragyog.

15. Múlt és jövő a jelen függvénye. Azok, amíg folyamatban vannak, szintén nem különböznek a jelentől. A jelen örökké jelen lévő. Arra törekedni, hogy megismerjük a múltat és a jövőt anélkül, hogy ismernénk a jelen igazságát, éppen olyan, mint megpróbálni számolni az egység, az egy nélkül.

16. Rajtunk kívül nem létezik idő és tér. Ha csupán a test vagyunk, e kettő köt minket, de vajon a test vagyunk-e? Egyek és ugyanazok vagyunk most és mindörökké, itt, ott és mindenütt. Egyedül mi létezünk, tér- és időtlenek.

17. A test az "én" azok számára, akik ismerik az Önvalót, s azok számára is, akik nem. Ám akik nem ismerik, azoknál az "ént" a test határolja, míg azok számára, akik a testben megismerték az Önvalót, az "Én" határok nélkül ragyog. Ez a különbség közöttük.

18. A világ valós azok számára, akik ismerik az Önvalót, s azok számára is, akik nem. Ám az utóbbiak esetében a Valóságot a világ határolja, míg azoknak, akik felismerték az Önvalót, a Valóság a világ alapjaként forma nélkül ragyog. Ez a különbség közöttük.

19. "A szabad akarat uralkodik vagy a végzet?" Erről vitatkozni azoknak való, akik nem ismerték fel ezek gyökerét. Akik felismerték az Önvalót, a szabad akarat és a végzet közös forrását, azok túljutottak mindkettőn, és nem is fognak hozzájuk visszatérni többé.

20. Istent látni az Önvaló, a látó látása nélkül nem egyéb, mint az elme kivetítését látni. Csak az látja Istent, aki az Önvalót látja – ekképpen mondják. Ám aki elveszítette az egót és meglátta az Önvalót, az nem különbözik Istentől.

21. Amikor a szent iratok "az Önvaló és Isten látásáról" beszélnek, mit is értenek ezen? Miképpen láthatja valaki az Önvalót? Minthogy az Önvaló egy, kettősség nélküli, annak látása nem lehetséges. S hogyan lássuk Istent? Őt látni annyi, mint általa megsemmisülni.

22. Anélkül, hogy befelé fordulnánk és egyesítenénk az Úrral az Ő fényét, mely az elménkben ragyog, s mely annak minden fényét kölcsönzi, hogyan is ismerhetnénk meg a Fények Fényét az elme kölcsönkapott fényével?

23. A test nem mondja: "én". Senki sem állítja azt, hogy az "én" nincs jelen még az alvás állapotában is. Ha egyszer felmerül, minden (egyéb) megjelenik. Lelkes elmével kutasd, honnan ered!

24. E test, mely anyag csupán, nem mondja, hogy "én". Az örökkévaló Tudatosság nem születik meg, s nem is enyészik el. A kettő között és a test korlátaihoz szabottan megjelenik az "én" gondolata. Ez a csomó az anyag és a tudatosság között. Ez a kötelék, a dzsíva, a finom test, az ego. Ez a szanszára, s ez az elme.

25. Egy formát megragadva létrejön, s míg egy formát megőriz, fennmarad. Egy formát birtokolva táplálja önmagát, és nagyra nő, majd ezt feladva egy másikat ölt magára. A keresés elől menekül ez a saját formával nem rendelkező ego-kísértet.

26. Amikor az ego megjelenik, minden más is megszületik. Ha az nem létezik, semmi egyéb sincs. Mivel az ego minden, ennélfogva az ego mibenlétére vonatkozó vizsgálódás a kioltása mindennek.

27. Amikor az "én" nem jelenik meg, Az vagyunk. Anélkül, hogy kutatná az ember, honnan ered ez az "én", hogyan valósíthatná meg önmaga kioltását, amely után az "én" nem éled fel újra? Anélkül, hogy ezt elérnénk, hogyan volna lehetséges saját állapotunkban időznünk, amelyben Az vagyunk?

28. Ahhoz hasonlóan, ahogy az ember alámerül egy vízbe hullott tárgyért, úgy kellene mindenkinek mélyen önmagába merülnie, szabályozva a beszédet és a légzést, s megtalálnia, honnan ered a törtető ego.

29. Hagyj fel minden "énről" szóló beszéddel, és befelé merülő elmével kutasd, honnan ered az "én" gondolata! Ez a bölcsesség útja. Azt gondolni ehelyett: "ez nem én vagyok, Az vagyok én", lehet segítség a kutatásban, mégsem maga a kutatás.

30. "Ki vagyok én?" Amikor az elme befelé fordul ekképpen kutatva, és beleolvad a Szívbe, akkor az "én" szégyenkezve lehajtja fejét, s az egyetlen "Én" Önmagaként megnyilvánul. Bár "Én-Énként" fedi fel magát, az nem az ego, hanem a valóság, a tökéletesség, az Önvaló lényege.

31. Mi a teendője annak, aki az Önvaló boldogsága, mely az ego kioltásából született meg? Ő semmi egyebet nem ismer, csupán ezt az Önvalót. Hogyan lehetne képet alkotni állapotának természetéről?

32. A Védák kinyilvánítják: "Az tenmagad vagy." Ha nem keresed és találod meg Önvalód természetét, s időzöl Abban, hanem ehelyett azt gondolod, "Én Az vagyok, nem ez", az erőtlenségedet tanúsítja, hiszen Az örökké az Önvalóként időzik.

33. Nevetséges kijelenteni, hogy: "Nem ismerem önmagam", vagy "Megismertem önmagam." Hogyan? Létezne két Önvaló, hogy az egyik megismerje a másikat? Csakis egy létezik, mindenki tapasztalatának Igazsága.

34. A természetes és igaz Valóság örökké ott lakozik mindenki Szívében. Ha nem ismerjük Azt fel és időzünk Abban, hanem így vitázunk: "Az létezik", "Nem, nem létezik"; "Formával bír", "Nélkülözi a formát"; "Az egy", "Az kettő", "Nem is egy, és nem is kettő", akkor a májá megtévesztésének áldozatai vagyunk.

35. Felismerni az örökké jelen lévő Valóságot és Abban maradni: ez a valódi eredmény. Minden egyéb szerzeményünk olyan, mint az álomban élvezett különféle erők. Amikor felébredünk az alvásból, vajon léteznek-e még? Sohasem csalódnak azok, akik az Igazság állapotában időznek, miután elvetették a valótlant.

36. Ha a testnek véljük magunkat, akkor azt mondani önmagunknak: "Nem, én Az vagyok", segítség abban, hogy Akként időzzünk. Mégis, minthogy örökké Akként időzünk, miért kellene folyamatosan arra gondolnunk: "Én Az vagyok"? Gondolunk-e szakadatlanul arra: "Én ember vagyok"?

37. "Amíg kutatunk, kettősség, ha már megtaláltuk, Egység" – ez az elmélet szintúgy téves. Bármilyen buzgón is kereste, s végül találta meg magát a történetben a tizedik ember, ő volt a tizedik, és senki más. (A példázatban tízen keltek át egy folyón, s ezután meg akartak róla győződni, hogy mindannyian biztonságban megérkeztek. Számoláskor mindegyikük kihagyta önmagát, és így csupán kilencet vett számba, ekképpen azt gondolták, egyikük elveszett. Egy arra haladó vándor mind a tízükre rásuhintott, és számoltatta velük a tíz ütést.)

38. Ha mi vagyunk a cselekedetek végrehajtói, nekünk kell learatnunk azok gyümölcseit is. Ám ha feltesszük a kérdést: "Ki vagyok én, a cselekvő?", és felismerjük az Önvalót, akkor a tevékenység érzete elvész, s a három karma elillan. Ez a megszabadulás örök.

39. A rabság és a szabadság gondolata csupán addig van jelen, ameddig az ember azt érzi: "Rabságban vagyok." Ha megvizsgáljuk: "Ki vagyok én, a rabságban lévő?", akkor a mindig szabad, örök Önvaló marad. A rabság gondolata eltűnik, s vele együtt távozik a szabadságé is.

40. Ha felteszik nekem a kérdést: "A három közül melyik a végső megszabadulás, ahol a forma jelen van, a forma nélküli vagy a formával együtt és anélkül történő?", én a következőket felelem: "A megszabadulás az ego megsemmisülése. Ez az ego kérdezi, melyik a végső megszabadulás."

Függelék a Negyven versszakhoz

Invokáció

Ami az egész világ alapja, lelke, forrása, célja és ereje, az a látszat mögött meghúzódó Valóság, mely valóban létezik. Töltse el szívünket Az, az Igazság!

A szöveg

1. A bölcsek társaságában a ragaszkodások megszűnnek, s a ragaszkodások felszámolásával a káprázatnak vége szakad. A káprázattól megszabadulva az ember eléri az Állandóságot, s még életében elnyeri a megszabadulást. Keresd tehát a bölcsek társaságát!

2. A legfőbb állapot nem elérhető szentbeszédek hallgatása, könyvek tanulmányozása, erényes cselekedetek vagy egyéb eszközök által. Csak úgy valósítható meg, hogy keressük a bölcsek társaságát, és figyelmesen kutatjuk az Önvalót.

3. Ha egyszer az ember megtanulta szeretni a bölcsek társaságát, mi célt szolgálna az önfegyelem számos módszere? Mi haszna egy ventilátornak, amikor a lágy, hűs déli szellő lengedez?

4. A lázat enyhítik a hold hűvös sugarai, a kívánság-fa felszámolja a szűkölködést, míg a bűnöket a Gangesz szent vize mossa el. Mindezen csapásokat együttesen száműzi az egyedülálló bölcs magasztos látványa.

5. A szent folyók – melyek víz csupán – és az istenségek agyagból és kőből készült képmásai nem állhatják ki az összehasonlítást a bölccsel. Azoknak számtalan napra van szükségük, hogy megtisztítsák az embert, ám a bölcs mihelyt ráveti valakire pillantását, azonnal megtisztítja őt.

6. Tanítvány: Ki Isten?

Mester: Az, aki ismeri az elmét.

T.: Önvalóm, a Szellem ismeri az elmémet.

M.: Tehát te vagy Isten. Hiszen a sruti szintén kijelenti, hogy csupán egyetlen Isten létezik: a megismerő.

7. Mester: Milyen fény teszi lehetővé, hogy láss?

Tanítvány: Nappal a nap, éjszaka a lámpa fénye.

M.: Milyen fény által látod ezeket?

T.: A szem által.

M.: Milyen fény által látod a szemed?

T.: Az elme által.

M.: Milyen fény által látod az elméd?

T.: Az Önvalóm által.

M.: Akkor te vagy a Fények Fénye.

T.: Igen, Az vagyok.

8. A szívbarlang középpontjában az egyetlen Brahman ragyog egyedül "Én-Énként", az Átmanként. Érd el a Szívet azáltal, hogy mélyen elmerülsz az Önvaló utáni kutatásban, vagy azáltal, hogy a légzéssel uralmad alá vonod az elméd, s maradj szilárdan az Átmanban!

9. A Szív-lótuszban tiszta és változás nélküli tudatosság lakozik az Önvaló alakjában. Amikor az ego megsemmisül, akkor az Önvaló e tudatossága elhozza a lélek megszabadulását.

10. A test élettelen, mint egy agyagedény. Minthogy annak nincs én-tudatossága, s minthogy a test nélküli alvás állapotában valódi természetünket nap nap után megtapasztaljuk, a test nem lehet az "én". Akkor ki ez az "én"? S hol található? Azok szívének barlangjában, akik ilyenformán vizsgálódnak, maga az Úr Arunácsala Siva ragyog az "énként".

11. Ki születik meg? Egyedül az születik meg a Brahmanban, az elsődleges forrásban, aki ekképpen vizsgálódik: "Honnan jöttem a világra?" Ő valóban örökkön megszületik, ő a szentek Ura, ő az örökké új.

12. Vesd el a képzetet, mely szerint a hitvány test vagy, és kutasd az Önvaló szakadatlan boldogságát! Az Önvaló megismerésére törekedni, miközben a mulandó testet dédelgeted, olyan, mint tutajként megragadni egy krokodilt azért, hogy átkelj a folyón.

13. A jótékony cselekedetek, az önmegtartóztatás, az áldozat, a dharma, a jóga és a bhakti útja; a mennyország, a valóság, a béke, az igazság, a kegyelem, a csend, az állandóság, a halhatatlan halál, a tudás, a lemondás, a megszabadulás és az üdvösség célja – mindez nem más, mint felhagyni azzal, hogy úgy véljük: a test az Önvaló.

14. Mi a cselekedet, az önátadás, az egyesülés és a megismerés? Feltenni a kérdést: "Kié e cselekedet, e közömbösség, elkülönültség vagy tudatlanság?" Ha ekképpen vizsgálódunk, az ego elenyészik. Az Önvalóként időzni, melyben az előbb említett dolgok sohasem bukkantak fel, ez az igaz létezés.

15. Némely balga nem ismeri fel, hogy az Energia, mely mozgatja, nem sajátja, és csodás képességek megszerzését hajszolja. Komédiája hasonlít a nyomorék dicsekvéséhez, aki így szól barátaihoz: "Ha lábaimra segítetek, ezek az ellenségek semmivé válnak előttem!"

16. Minthogy egyedül az elme lecsendesítése az igaz megszabadulás, s a csodás képességek nem elérhetőek az elme tevékenysége nélkül, miképpen oldódhatnak fel azok a megszabadulás boldogságában – amely minden elmeműködés megszüntetése –, akiknek elméje ilyen képességekre összpontosít?

17. Miközben Isten viseli a világ terhét, a hamis ego grimaszokat vágva magára veszi azt, mint a szobor, mely látszólag a tornyot tartja. Ha egy utazó nem teszi le poggyászát a vonaton, mely bármilyen terhet elbír, hanem fáradságosan a fején szállítja, kinek a hibája ez?

18. A két mell között, a mellkas alatt s a gyomor felett hat különböző színű orgánum található. Ezek egyike a Szív, mely kétujjnyira fekszik a középponttól jobbra, s egy bimbózó liliomhoz hasonlít.

19. Nyílása zárva, üregében súlyos sötétség uralkodik, melyet vágyak töltenek meg. Minden hatalmas ideg itt összpontosul, s ez a lélegzet, az elme és a Tudás fényének hajléka.

20. Az Urat, kinek szállása a Szív-lótusz belseje, a barlang Uraként magasztalják. "Én az ego vagyok" – az ember ezt a képzetet testében megszilárdította, ám ha a gyakorlás erejével az "én vagyok Ő, én vagyok a barlang Ura" érzését állandósítja, és ekképpen a barlang Uraként ragyog, akkor az a káprázat, hogy ő a mulandó test, eloszlik, mint a sötétség a felkelő nap előtt.

21. "Mely hatalmas tükör az, amelyben látjuk a dolgok e képmásait? Mi az, amit a világegyetem összes létezőjének szíveként jellemeznek?" – így kérdezte Ráma a bölcs Vaszisthát, s az a következőképpen válaszolt: "Ha elmélkedünk, megtudjuk, hogy a világ létezőiben két különböző szív dobog.

22. Egyikük méltó arra, hogy elfogadjuk, ám a másik visszautasítandó. Hallgasd, miben különböznek. Az a szívnek nevezett szerv, mely a fizikai test mellkasán belül, egy bizonyos helyen található, elutasítandó. Az a Szív, mely a tiszta tudatosság formájával bír, elfogadandó. Bár eme szív úgy belül, mint kívül megtalálható, mégis mentes belsőtől és külsőtől.

23. Valóban Az a lényegi Szív, s abban lel hajlékra az egész világ. Az minden dolog tükre, s minden jólét forrása. Ennélfogva a tudatosságot minden létező Szívének nevezhetjük. Az nem a mulandó test része, mely érzéketlen, mint egy kő."

24. Így hát a törekvés által, hogy az egót a tiszta Szívbe olvasszuk, mely csupa tudatosság, az elme hajlandóságai, s a légzés, legyőzetnek.

25. "E tiszta, feltételektől mentes tudatosság, azaz Siva, én vagyok." Ha ekképpen szakadatlanul meditálsz a szívben, az ego minden ragaszkodásától megszabadulsz.

26. Miután kikutattad a lét különböző állapotait, és elmédben szilárdan megállapodtál a legfőbb Valóság állapotában, játszd el szerepedet a világban, óh, te hős! Felismerted az igazságot, mely minden látszat szívében ott lakozik. Anélkül, hogy valaha elfordulnál ettől a Valóságtól, játssz a világban, amiképpen jólesik!

27. Tűnjön úgy, hogy lelkesedsz és örvendezel, tűnjön úgy, hogy izgalom vagy idegenkedés tölt el, tűnjön úgy, hogy kezdeményező vagy állhatatos vagy, mégis ragaszkodás nélkül játssz a világban! Megszabadulván a ragaszkodás minden kötelékétől, megnyugodott elmével és látszólag minden helyzetben a vállalt szerepeddel összhangban cselekedve, játssz a világban, óh, te hős, amiképpen jólesik!

28. Aki az Átman megismerése által megszilárdult az Igazságban, aki leigázta az öt érzéket – hívd őt a tudás tüzének, a tudás villámjának forgatójának, az idő legyőzőjének és a halált elpusztító hősnek!

29. Éppen úgy, ahogy a tavasz beköszöntével a fák lombkoronája üde szépséggel ragyog, azok, akik meglátták az Igazságot, egyre növekvő fénnyel, értelemmel és erővel tündökölnek.

30. Hasonlóan ahhoz, akinek egy történetet mesélnek, ám gondolatai messze kalandoznak, a ragaszkodásoktól mentes elme is úgy cselekszik, hogy közben tétlen marad. Ám a kötöttségekbe feledkezett elme tevékeny akkor is, ha éppen nem cselekszik, hasonlóan ahhoz, aki mozdulatlanul alszik, miközben álmában hegyet mászik és lebukfencezik.

31. Mint a fogaton alvó utas számára a lovak mozgása, megállása és azok járomból való kifogása, olyan a cselekvés, a kontempláció és az alvás a bölcs számára, aki testének fogatában alszik.

32. Annak számára, aki kutatja az ébrenlét, az álom és az alvás természetét, létezik egy állapot e hármon túl: az ébren alvás, a turíjának nevezett negyedik állapot. Ám mivel egyedül eme turíja állapota valós, s a három látszólagos állapot illuzórikus, valóban a "negyedik" a transzcendens állapot.

33. Az állítás, mely szerint a dnyání megtartja a prárabdha karmát, míg a szancsita és az ágámi karmától megszabadul, csupán külsődleges válasz a tudatlan által feltett kérdésekre. Ha egy férfiembernek több felesége van, egyik sem menekül az özvegység elől, amidőn a férj elhalálozik. Ehhez hasonlóan, amikor a cselekvő eltűnik, akkor mindhárom karma elenyészik.

34. A tanulatlan embernek egyetlen családja van, melyet a feleség, a gyermekek és a hozzátartozók alkotnak. Ám azok elméjében, kik rengeteget tanultak, ott a könyvek, az elméletek és a vélemények számtalan családja, melyek akadályai a jógának.

35. Mi haszna a betűknek a művelt ember számára, aki nem törekszik arra, hogy eltörölje a sors könyvét a vizsgálódás által: "Honnan jöttem a világra?" Óh, Arunácsala, olyan ő, mint egy gramofon. Csak tanul, és más szavait ismételgeti anélkül, hogy felfogná azok értelmét.

36. Könnyebb megmenteni a tanulatlant, mint azt, aki bár művelt, nem alázatos. Az előbbi megmenekült a büszkeség démonjának karmai közül, kiszabadult a gondolatok és a szavak örvényéből, a gazdagság őrült hajszolásából, és rengeteg, rengeteg szerencsétlenségtől megmenekült.

37. Tekintsen bár az ember úgy a világra, mint egy szalmaszálra, és ismerje betéve a szent iratokat, mégis nehezen menekül a rabságból, ha enged a hitvány hízelgésnek, annak a szajhának.

38. Ha az ember szakadatlanul Önvalójában tartózkodik, anélkül hogy különbözőnek vélné önmagát másoktól, anélkül hogy eltérne igaz állapotától, akkor ki lehetne számára idegen? Mit számít, hogy mások mit állítanak róla? Mit számít, ha az ember önmagát magasztalja vagy pocskondiázza?

39. Zárd az advaitát a szívedbe, de soha ne fejezd ki a cselekedeteidben! Óh fiam, mindhárom világra alkalmazhatod, ám soha ne alkalmazd a Gurura!

40. Íme, kinyilvánítom a védánta végső tanításának lényegét: Amikor az ego megsemmisül, és Azzá, a tiszta tudatosság természetű Önvalóvá válik, akkor egyedül Az marad.

Malik Tóth István fordítása

1 Régebbi forrásokból származik az Invokáció, az 1–7., a 9., a 12. versszak utolsó sora, a 18–30., a 34., a 37. és a 39–40. versszakok.

2 A jelen magyar fordítás Prof. K. Szvámínáthan angol átültetésére támaszkodik. (A ford.)

3 Magyarul a Buddhista Misszió Sad-Vidya címmel jelentette meg a művet belső használatra 1983-ban, Dr. Ferenczy Éva fordításában, valamint az Arunachala Könyvek kiadásában látott napvilágot 1999-ben Negyven versszak a Valóságról címmel, egy kötetben Arthur Osborne A szent hegy bölcse című írásával, Malik Tóth István fordításában. (A ford.)

4 Az első mondat a következőképpen is olvasható: "A Valóság megismerésének lehet-e egyéb módja, mint a Valóságként létezni?"

5 Az öt burok magában foglalja a mentális burkot is.

6 A kettősségek olyan ellentétpárok, mint például az öröm–fájdalom, a tudás–tudatlanság, míg a hármasságok olyan triászok, mint a megismerő–megismerés–megismert hármassága.

7 Csitdzsada-granthi.

8 Sziddhik.

9 A mitológiában szereplő kalpaka-fa.

10 Darsanja.

11 1915-ben, amikor Bhagaván a Virúpáksa-barlangban lakott, Dzsagadísvara Sásztri, egy ifjú követője egy papírlapra a következőket jegyezte fel szanszkritul: "hridaja kuhara madhjé". Ezután távozott, majd miután visszatért, meglepődve egy teljes szanszkrit verset talált, amit, mint megtudta, Bhagaván írt. Ezt később maga Bhagaván fordította tamil nyelvre, és felvette a Negyven versszak a Valóságról függelékébe. Kávjakantha Ganapati Muni Srí Ramana Gítájában szintén szerepel ez a versszak.

12 Karma, bhakti, jóga és dnyána.

13 Karma, vibhakti, vijóga és adnyána.

14 Sakti.

15 Sziddhik.

16Dzságrat-szusupti.

17 Turíjátita.

18 Szancsita: a múltban összegyűlt karma; prárabdha: a jelenben megnyilvánuló karma; ágámí: a jövőben megnyilvánuló karma.

A tanácsok pontosságáért és hasznosságáért a szerkesztő mindent megtesz, de tartalmukért és a betartásuk következményeiért felelősséget nem vállal. Fontosnak tartjuk, hogy tevékenységünk a "nem-ártás" szellemében működjön, ezért ha valamely írás, kép vagy olvasmány, bárki érdekét sértené vagy pontosításra szorulna, kérem, vegye fel velünk a kapcsolatot, hogy kijavíthassuk az esetleges hibákat, félreértéseket. 2010 (C) Copyright by Godavari. Az oldalon megjelenített szöveges és képi tartalmak szerzői jogi védelem alatt állnak. Bármely, a személyes célú használaton túlmenő felhasználáshoz a jogtulajdonos írásbeli engedélye szükséges.